1.rész.

-Megtette volna Adam kávézója is-néztem mérgesen anyámra.
-Te is tudod jól, hogy nem megyek oda többet-háborgott
-Miért? Egy palacsinta miatt??
-Ő mondta, hogy ne menjek.
-Anyu, ez nem is így volt. Te mondtad, hogy nem mész és ő pedig rávágta, hogy jó, jobb is lesz.
-Hát ez az. Ha neki úgy jobb, hát én nem megyek.-duzzogott én meg elnevettem magam.
-Elképesztően gyerekes vagy.-vigyorogtam, majd elvettem egy sült krumplit a tányéromról.
     Imádom anyámat, viszont ő a legmakacsabb nő akit ismerek. Adam a sarki kávézó tulajdonosa és elég szoros vele a kapcsolatunk, bár anyuval mindig veszekednek...nyílt titok, hogy közelebb kapcsolatban állnak egymással, mint barátság.
  Na és én. A nevem Sarah Blake, 17 éves vagyok és itt élek Baker-ben. Ez egy elég kis város Oregon észak-keleti részén. Imádom ezt a várost, itt nőttem fel. Mondhatni jó tanuló vagyok...na jó osztályelső és iskola második. Talán ezért van az, hogy nincs sok barátom, csak Jason..na ő teljesen az ellentétem. Rossz tanuló, menő, utál olvasni és teljesen más zenéket hallgat. Néha elgondolkozom, hogy miért is barátkozik velem. Egy dologban hasonlítunk, mindketten imádjuk a filmeket. Legtöbb szabadidőnket a moziban töltjük, vagy otthon dvd-zünk. Ma is átjön.


-Anya két nap múlva suli kezdés és még nincs egy füzetem se.-mérgelődtem.
-Nem baj. Majd beszerezzük.
-Mégis mikor? És mégis meddig akarod még ezt mondani?
-Sarah rengeteg dolgom van, tudod. Holnap elmegyünk, megígérem.
-Szavaton foglak-fenyegetőztem, majd mentem ajtót nyitni, mert csengettek

Jason-nel a Pretty Woman-t választottuk.Popcorn-al az ágyamon ülve figyeltük.
-Tudtam, hogy összejönnek.-markolt Jason a popkornba. Elég fura Jason-el filmet nézni, mert film közbe mindig mond és közvetíti, hogy épp mi történik, de ez engem abszolút nem zavar.
-Sarah. Elkel mondjak valamit-állította meg hirtelen a filmet. Már mikor ajtót nyitottam láttam rajta, hogy valami nem stimmel
-Mit?-kérdeztem rémülten, aztán vártam. Jason nem szólalt meg, csak az ujját morzsolta. Zavarban van. Jason zavarban van.-Szóóval?
-Tegnap elhívtam egy lányt randizni.-mondta ki végül.
-Jason, ez nagyszerű-örvendeztem őszintén, de láttam rajta, hogy még mindig kényelmetlenűl érzi magát.
-Hát igen..csak az a baj, hogy ez a lány..hát ő..izé.-hirtelen mély levegőt vett.-Ő Angela.-és ennyi kellet, az én arcomról egyből lehervadt a mosoly.
-Angela Evans?-nyeltem nagyot. Jason bólintott és aggódó szemmel nézett rám. Angela-ról annyit kell tudni, hogy tönkre tette az életem. Na jó ezért így durva kifejezés. Na szóval az történt, hogy egyszer majdnem kicsaptak a suliból miatta. Osztály kiránduláson voltunk és viccesnek találta, hogy elvegye az összes ruhám, így én egy szál bugyiba és melltartóba, mindenki elött felpofoztam. Hát igen, ehhez hozzátartozik, hogy nem épp a legjobb része volt az életemnek és olyanokat vágott a fejemhez, hogy betelt a pohár. Nem hittem volna, hogy egyszer képes leszek, de sikerült. Végül az addigi jó magaviseletem és jegyeim miatt maradhattam, hála a történelem tanárnőnek, akinek ezért minden töri óra előtt fánkot viszek. Nem, ezt nem ő kérte, csak valahogy megakartam hálálni, hogy kiállt mellettem az igazgatóság és az egész tanári kar ellen és drága lelki ismeretem ezt nem engedhette csak úgy el.
-Igen vele. De figy, ez nem jelent sokat nekem, csak egyszer rám írt facebookon és..
-Jason-szakítottam félbe.-nem tartozól nekem magyarázattal. Engem nem zavar, ha vele randizol, ha ez téged boldoggá tesz.-simítottam meg a vállát.
-Kösz, Sarah- mosolygott.
-De!-tartottam fel az ujjam-ha a barátnőd lesz is, akkor is hárpiának fogom szólítani a háta mögött.
-Természetesen.-vigyorgott-de nem hinném, hogy a csajom lesz. Szerintem is elég nagy hárpia.-mondta mire értetlenül néztem.
-Akkor miért randizol vele?
-Hát, ettől függetlenül jó nő.-felnevettem.
-Hülye vagy-böktem meg az oldalát egyre többször, aminek hatására hangos nevetésben tört ki.
-Na megállj!-mondta, mire én gyorsan felszöktem és elkezdtem futni, ő meg utánam szaladt. Nem vagyok egy sportos ember ezért nagyon hamar elkapott és a vállára tett, mint egy zsákot.
-Héé tegyél le-nevettem
-Nem nem, most szépen elviszlek sétálni.-kuncogott. Az ajtóban megláttam anyámat.
-Anya..édes drága anyukám, kérlek ments meg ettől az elmebetegtől-mondta, anyám pedig nevetni kezdett.-ne nevess már ki.Épp most rabolnak el és te szembe röhögsz? Ti szövetkeztek ellenem.
Nem volt elég, hogy kinevetett, még az ajtót is kinyitotta, hogy szépen kisétálhasson velem Jason.
-Jó sétát.
-Köszönjük Mrs.Blake.-mondta Jason enyhe gúnnyal a hangjában
És mennyire jól indult volna ez a séta, ha példáúl énis két lábbal a földön lehetnék.
-Tegyél már le, mindenki minket bámúl......Jóestét Kate néni.-mosolyogtam a ijedt asszonyra, aki a szájához tette a kezét ijedtében és eltátogta, hogy hívja-e a rendőrséget. Elkezdtem hevesen ellenkezni, és megnyugtatni, hogy semmi baj, ez csak egy örült. Persze ettől még jobban megijedett, nem csodálom. Szegény asszony.
-Mégis hova viszel?
-Megéheztem.-bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nagyon élvezte.
-Nehogy bevigyél így valahova.-késő volt, hallottam, hogy nyílik az ajtó és beléptünk Adam kávézójába oda a pulthoz, majd végre valahára letett, én meg elkeztem csipkedni.
-Nem vagy normális-nevettem, ő meg lefogta a kezem, majd a pult fele fordúlt rendelni. Már nyitottam a számat, hogy köszönjek Adam-nek, de mikor odanéztem, nem Adam állt velem szemben.Egy velem egyidős fiú, aki csodás fekete szemeivel rám nézett és én elvesztem. Mint egy nagy sötét lyuk, amelyben rengeteg titok és felfedezni való van. Fáradtan nézett vissza ránk és beletúrt a tökéletesen kócos hajába.
-Ajj Adam gyere már.-kiáltotta hátra-Mit adjak?-kérdezte
-Mit kérsz.-fordult felém Jason, én annyira zavarban éreztem magam, hogy alig tudtam megszólalni, ezért csak vállat vontam, mire megjelent Adam és üdvözölt
-Na végre-indult el.
-Jajj köszönöm ezt a két percet, Sebastian, nagyon megerőltető lehetett, sajnálom, ha kimerültél.-mondta gúnyosan Adam, de a fiú nem figyelve rá a hátsó ajtón kiment. Adam felénk nézett.
-Ez meg mi a franc volt?-kérdezte Jason, saját stílusában.
-Jajj ne is kérdezd. Tuti, hogy kifogom nyírni a bátyám.-elég furcsán nézhettük, ezért folytatta.-Na szóval ő a bátyám fia....Komolyan mondom én még ilyen kölyket nem láttam. 3 iskolából kicsapták, az anyja kétségbe esett, az apja pedig átpasszolta ide.-mérgelődött.-mit adhatok?-váltott hirtelen stílust, amin igazából nem is lepődtem meg annyira, ez ilyen Adam szokás.


  Jóllakottan barangoltunk hazafelé, Jason hazakisért, de már nem jött be.
-Megjöttem.
-Merre voltatok?-kiváncsiskodott anyu.
-Adam-nél-válaszoltam.-Te tudtad, hogy Adam-nek az unokaöccse most nála lakik.
-Nem. Már vagy három napja nem beszéltem vele és a kávézóba sem voltam.
-Ja, tényleg...amúgy ez a tied-nyújtottam felé a csomagot amit Adam-től hoztam
-Tudtam, hogy szeretsz.-esett neki, majd eltűnt a konyhába a csomaggal én meg felmentem a szobámba, bebújtam az ágyamba, és elkezdtem elmélkedni.
Csak 1 percre láttam és megigézett. Az a tekintet, azok a tökéletes arcvonások,az a pökhendiség. Kétségkívül ő a legjóképűbb ember akit valaha láttam. Sebastian..