2.rész

Reggel álmosan lépkedtem le a lépcsőn és csodálkozva néztem, hogy anyám kint van a konyhában és kávét főz..a régi rozsdás kávéfőzőnkkel.
-Anya mit csinálsz?
-Vajon mitől olyan finomak a kávéi?-kérdezett vissza.
-Menj oda és kérdezd meg.
-Nem, nem..menj oda tee..kérlek.
-Oké.-egyeztem bele mire sejtelmesen nézett
-Oké? Hogy hogy ilyen könnyen belemész?
-Hát őő..nagyon kívánom a kávét, na mentem.-viharoztam ki gyorsan, majd visszamentem.-ja, előbb felöltözöm.-nevettem fel kínosan, anyám furcsán nézett, nem csodálom.
     Felmentem a szobámba, magamra kaptam egy rövid nadrágot (persze ősz van de az igazi ősz, itt Oregonban csak Januárban jön el)  és egy bő pulcsit. A hajam förtelmesen nézett ki.. nem érdekel, viszont nagy esély van rá, hogy fogom látni Sebastian-t és ő is fog látni engem, úgyhogy megragattam a fésűm és kitéptem a hajam...najó megfésűlködtem, de mivel utálok fésűlködni, ezért ezt a szót használom.
  Kiléptem a házból a hőségbe, feltettem a kalapom és elindultam. Igazi cowboy hely ez a város..imádom. Beléptem a kávézó ajtaján és a pulthoz mentem.
-Két kávét.-mondtam Adam-nek.
-Az egyiket elvitelre.-fejezte be a mondatom, én meg bólintottam.-mi van anyáddal?
-Semmi. Szabadságon van.
-Az jó.
-Áá miért csináljátok ezt?-kérdeztem.
-Mit?
-Tudod jól. Már három napja nem beszéltek. Olyanok vagytok mint az 5 évesek. Mind ketten makacsok vagytok mint az öszvér.
-Tessék itt a kávé-tért el a tárgytól.-nem kéne annyi kofeint igyál, nem is értem anyád hogy engedi.
-Köszönöm. Öhm, kérnék egy palacsintát is. Itt fogyaztom.-mondtam Adam meg nekiállt sütni.
  Megettem a palacsintát, lassan megittam a kávémat, de Sebastian sehol sem volt. Csalódottan mentem ki a kávézó ajtaján.
-Jóreggelt-köszöntem a zöldséges néninek, aki adott nekem egy almát. Aranyos néni, mindig ad nekem valamit és elmondja, hogy egézségesen kell élni. Továbbmentem és hirtelen egy kis szellő felkapta a kalapom. Megfordultam, hogy elkapjam, de már valaki elkapta. Sebastian állt elöttem és nyujtótta oda a kalapom, én meg elvettem.
-Köszönöm.-mondtam mire ő biccentett és szivott egyet a cigijéből.
-Jobban vigyázhatnál a cuccaidra.
-Ez csak a szél volt nem az én hibám-néztem érthetetlenűl, mire előhúzott a zsebéből egy órát. Az én órámat.
-Ez meg hogy kerűlt hozzád?-vettem el.
-Tegnap hagytad a kávézoban.-húzta fél mosolyra a száját. Atya világ.
-Oh hát..köszönöm.-mosolyodtam énis el
-Te aztán tudsz hálálkodni.
-Hát akkor nem köszönöm.-mondtam durcáson, ő csak felnevetett és továbbment.-neked is szia-motyogtam magamban, majd én is elindultam haza.
 Otthon összepakoltam holnapra és nagy meglepetésként ért, hogy a füzeteim megvoltak véve.
-Anyú, mikor vetted meg őket??-kérdeztem
-Nem én. Jane vásárolni volt és megkértem, hogy hozzon neked füzeteket.
-Jane néni itt volt?-Jane néni az én nagynéném.
-Igen, tegnap este, de te is nyugodtan meglátogathatod.
-Valamikor benézek hozzá.-mosolyogtam, majd felmentem a szobába és kicsit neteztem, zenét hallgattam, majd megnéztem, hogy mit írt Jason.
˝gyere le˝- az sms-t olvasva elindultam lefelé. Ahogy kiléptem az ajtón ő fogadott...cowboy kalapban. Nevetve néztem rá.
-Jack partit rendez-közeledett felém-el kell jönnöd.-tett rám is egy cowboy kalapot.
-Jason, hidd el meglesznek nélkülem is-mosolyogtam.-észre sem vennék, hogy ott vagyok.
-Ne beszélj hülyeségeket. Egy csomóan lesznek az osztályból. Sarah, ha nem jössz el a vállamon viszlek, mint a tegnap.-mondta én meg felnevettem.
-Hát jó.-mosolyogtam és ő is mosolygott....



-Nem!!-mondta anyám határozottan.
-Mrs.Blake, ez nem olyan megrészegedős buli, nem kell aggódnia, vigyázok Sarah-ra-könyörgött Jason.
-Sarah nem szokott ilyen bulikra járni.-mondta anyám.
-Épp ezért anya.-mondtam.-te is voltál ennyi idős.
-Tudom kislányom, de még sosem volt, hogy elmenj egy ilyen bulira. Agyon aggódnám magam.
-Anyu, el kéne fogadnod, hogy kezdek felnőni.-mondtam ki őszintén. Anyám mélyen elgondolkodott, majd Jason felé nézett.
-Nagyon vigyázz rá!-mondta neki, majd felémnézett-Meddig akarsz maradni?
-Háát őőő. Gondolom egész éjjel fog tartani. Mondjuk négy.
-Három.
-Rendben-vágtam rá egyből, hisz ez is nagy szó.
-Te meg hazakíséred!
-Természetesen-mosolygott Jason én meg a nyakába ugrottam.
-Megyek készülődni.-siettem fel a szobámba. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Nincsenek olyan ruháim amelyek jók lennének egy ilyen bulira, úgyhogy átsettenkedtem anyám szobájába. Elvettem egy rövidnadrágot és az egyik polóját, amit imádok és igérgeti amúgy is, hogy nekem adja. Bementem a fürdőbe, kifestettem magam (szempillaspirál, szájfény) és kitéptem' a hajam, de most teljesen. Igaz, hogy így már sokkal jobban nézett ki...hmm, elkéne kezdjek rendesen fésülködni. Tettem magamra egy kis parfümöt, felöltöztem és lementem.
-Wow. Jól nézel ki Sarah-mosolygott Jason.
-Köszi-mosolyogtam vissza rá.
-Ezek az én cuccaim.-nézett rám anyú.-voltak-húzta mosolyra a száját én meg odamentem és megöleltem.-Nagyon csini vagy, én nagy lányom.-suttogta a fülembe.
-Köszönöm anyú.-megpusziltam, majd felvettem a cowboy kalapot.-éééés, úgye a bakancsodat is ideadod?-vigyorogtam. Anyám sóhajtott egyet.
-Vigyed.-nevetett fel.
   Felhúztam a pár bakancsot és indulhattunk is.
 

1.rész.

-Megtette volna Adam kávézója is-néztem mérgesen anyámra.
-Te is tudod jól, hogy nem megyek oda többet-háborgott
-Miért? Egy palacsinta miatt??
-Ő mondta, hogy ne menjek.
-Anyu, ez nem is így volt. Te mondtad, hogy nem mész és ő pedig rávágta, hogy jó, jobb is lesz.
-Hát ez az. Ha neki úgy jobb, hát én nem megyek.-duzzogott én meg elnevettem magam.
-Elképesztően gyerekes vagy.-vigyorogtam, majd elvettem egy sült krumplit a tányéromról.
     Imádom anyámat, viszont ő a legmakacsabb nő akit ismerek. Adam a sarki kávézó tulajdonosa és elég szoros vele a kapcsolatunk, bár anyuval mindig veszekednek...nyílt titok, hogy közelebb kapcsolatban állnak egymással, mint barátság.
  Na és én. A nevem Sarah Blake, 17 éves vagyok és itt élek Baker-ben. Ez egy elég kis város Oregon észak-keleti részén. Imádom ezt a várost, itt nőttem fel. Mondhatni jó tanuló vagyok...na jó osztályelső és iskola második. Talán ezért van az, hogy nincs sok barátom, csak Jason..na ő teljesen az ellentétem. Rossz tanuló, menő, utál olvasni és teljesen más zenéket hallgat. Néha elgondolkozom, hogy miért is barátkozik velem. Egy dologban hasonlítunk, mindketten imádjuk a filmeket. Legtöbb szabadidőnket a moziban töltjük, vagy otthon dvd-zünk. Ma is átjön.


-Anya két nap múlva suli kezdés és még nincs egy füzetem se.-mérgelődtem.
-Nem baj. Majd beszerezzük.
-Mégis mikor? És mégis meddig akarod még ezt mondani?
-Sarah rengeteg dolgom van, tudod. Holnap elmegyünk, megígérem.
-Szavaton foglak-fenyegetőztem, majd mentem ajtót nyitni, mert csengettek

Jason-nel a Pretty Woman-t választottuk.Popcorn-al az ágyamon ülve figyeltük.
-Tudtam, hogy összejönnek.-markolt Jason a popkornba. Elég fura Jason-el filmet nézni, mert film közbe mindig mond és közvetíti, hogy épp mi történik, de ez engem abszolút nem zavar.
-Sarah. Elkel mondjak valamit-állította meg hirtelen a filmet. Már mikor ajtót nyitottam láttam rajta, hogy valami nem stimmel
-Mit?-kérdeztem rémülten, aztán vártam. Jason nem szólalt meg, csak az ujját morzsolta. Zavarban van. Jason zavarban van.-Szóóval?
-Tegnap elhívtam egy lányt randizni.-mondta ki végül.
-Jason, ez nagyszerű-örvendeztem őszintén, de láttam rajta, hogy még mindig kényelmetlenűl érzi magát.
-Hát igen..csak az a baj, hogy ez a lány..hát ő..izé.-hirtelen mély levegőt vett.-Ő Angela.-és ennyi kellet, az én arcomról egyből lehervadt a mosoly.
-Angela Evans?-nyeltem nagyot. Jason bólintott és aggódó szemmel nézett rám. Angela-ról annyit kell tudni, hogy tönkre tette az életem. Na jó ezért így durva kifejezés. Na szóval az történt, hogy egyszer majdnem kicsaptak a suliból miatta. Osztály kiránduláson voltunk és viccesnek találta, hogy elvegye az összes ruhám, így én egy szál bugyiba és melltartóba, mindenki elött felpofoztam. Hát igen, ehhez hozzátartozik, hogy nem épp a legjobb része volt az életemnek és olyanokat vágott a fejemhez, hogy betelt a pohár. Nem hittem volna, hogy egyszer képes leszek, de sikerült. Végül az addigi jó magaviseletem és jegyeim miatt maradhattam, hála a történelem tanárnőnek, akinek ezért minden töri óra előtt fánkot viszek. Nem, ezt nem ő kérte, csak valahogy megakartam hálálni, hogy kiállt mellettem az igazgatóság és az egész tanári kar ellen és drága lelki ismeretem ezt nem engedhette csak úgy el.
-Igen vele. De figy, ez nem jelent sokat nekem, csak egyszer rám írt facebookon és..
-Jason-szakítottam félbe.-nem tartozól nekem magyarázattal. Engem nem zavar, ha vele randizol, ha ez téged boldoggá tesz.-simítottam meg a vállát.
-Kösz, Sarah- mosolygott.
-De!-tartottam fel az ujjam-ha a barátnőd lesz is, akkor is hárpiának fogom szólítani a háta mögött.
-Természetesen.-vigyorgott-de nem hinném, hogy a csajom lesz. Szerintem is elég nagy hárpia.-mondta mire értetlenül néztem.
-Akkor miért randizol vele?
-Hát, ettől függetlenül jó nő.-felnevettem.
-Hülye vagy-böktem meg az oldalát egyre többször, aminek hatására hangos nevetésben tört ki.
-Na megállj!-mondta, mire én gyorsan felszöktem és elkezdtem futni, ő meg utánam szaladt. Nem vagyok egy sportos ember ezért nagyon hamar elkapott és a vállára tett, mint egy zsákot.
-Héé tegyél le-nevettem
-Nem nem, most szépen elviszlek sétálni.-kuncogott. Az ajtóban megláttam anyámat.
-Anya..édes drága anyukám, kérlek ments meg ettől az elmebetegtől-mondta, anyám pedig nevetni kezdett.-ne nevess már ki.Épp most rabolnak el és te szembe röhögsz? Ti szövetkeztek ellenem.
Nem volt elég, hogy kinevetett, még az ajtót is kinyitotta, hogy szépen kisétálhasson velem Jason.
-Jó sétát.
-Köszönjük Mrs.Blake.-mondta Jason enyhe gúnnyal a hangjában
És mennyire jól indult volna ez a séta, ha példáúl énis két lábbal a földön lehetnék.
-Tegyél már le, mindenki minket bámúl......Jóestét Kate néni.-mosolyogtam a ijedt asszonyra, aki a szájához tette a kezét ijedtében és eltátogta, hogy hívja-e a rendőrséget. Elkezdtem hevesen ellenkezni, és megnyugtatni, hogy semmi baj, ez csak egy örült. Persze ettől még jobban megijedett, nem csodálom. Szegény asszony.
-Mégis hova viszel?
-Megéheztem.-bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nagyon élvezte.
-Nehogy bevigyél így valahova.-késő volt, hallottam, hogy nyílik az ajtó és beléptünk Adam kávézójába oda a pulthoz, majd végre valahára letett, én meg elkeztem csipkedni.
-Nem vagy normális-nevettem, ő meg lefogta a kezem, majd a pult fele fordúlt rendelni. Már nyitottam a számat, hogy köszönjek Adam-nek, de mikor odanéztem, nem Adam állt velem szemben.Egy velem egyidős fiú, aki csodás fekete szemeivel rám nézett és én elvesztem. Mint egy nagy sötét lyuk, amelyben rengeteg titok és felfedezni való van. Fáradtan nézett vissza ránk és beletúrt a tökéletesen kócos hajába.
-Ajj Adam gyere már.-kiáltotta hátra-Mit adjak?-kérdezte
-Mit kérsz.-fordult felém Jason, én annyira zavarban éreztem magam, hogy alig tudtam megszólalni, ezért csak vállat vontam, mire megjelent Adam és üdvözölt
-Na végre-indult el.
-Jajj köszönöm ezt a két percet, Sebastian, nagyon megerőltető lehetett, sajnálom, ha kimerültél.-mondta gúnyosan Adam, de a fiú nem figyelve rá a hátsó ajtón kiment. Adam felénk nézett.
-Ez meg mi a franc volt?-kérdezte Jason, saját stílusában.
-Jajj ne is kérdezd. Tuti, hogy kifogom nyírni a bátyám.-elég furcsán nézhettük, ezért folytatta.-Na szóval ő a bátyám fia....Komolyan mondom én még ilyen kölyket nem láttam. 3 iskolából kicsapták, az anyja kétségbe esett, az apja pedig átpasszolta ide.-mérgelődött.-mit adhatok?-váltott hirtelen stílust, amin igazából nem is lepődtem meg annyira, ez ilyen Adam szokás.


  Jóllakottan barangoltunk hazafelé, Jason hazakisért, de már nem jött be.
-Megjöttem.
-Merre voltatok?-kiváncsiskodott anyu.
-Adam-nél-válaszoltam.-Te tudtad, hogy Adam-nek az unokaöccse most nála lakik.
-Nem. Már vagy három napja nem beszéltem vele és a kávézóba sem voltam.
-Ja, tényleg...amúgy ez a tied-nyújtottam felé a csomagot amit Adam-től hoztam
-Tudtam, hogy szeretsz.-esett neki, majd eltűnt a konyhába a csomaggal én meg felmentem a szobámba, bebújtam az ágyamba, és elkezdtem elmélkedni.
Csak 1 percre láttam és megigézett. Az a tekintet, azok a tökéletes arcvonások,az a pökhendiség. Kétségkívül ő a legjóképűbb ember akit valaha láttam. Sebastian..