Reggel álmosan lépkedtem le a lépcsőn és csodálkozva néztem, hogy anyám kint van a konyhában és kávét főz..a régi rozsdás kávéfőzőnkkel.
-Anya mit csinálsz?
-Vajon mitől olyan finomak a kávéi?-kérdezett vissza.
-Menj oda és kérdezd meg.
-Nem, nem..menj oda tee..kérlek.
-Oké.-egyeztem bele mire sejtelmesen nézett
-Oké? Hogy hogy ilyen könnyen belemész?
-Hát őő..nagyon kívánom a kávét, na mentem.-viharoztam ki gyorsan, majd visszamentem.-ja, előbb felöltözöm.-nevettem fel kínosan, anyám furcsán nézett, nem csodálom.
Felmentem a szobámba, magamra kaptam egy rövid nadrágot (persze ősz van de az igazi ősz, itt Oregonban csak Januárban jön el) és egy bő pulcsit. A hajam förtelmesen nézett ki.. nem érdekel, viszont nagy esély van rá, hogy fogom látni Sebastian-t és ő is fog látni engem, úgyhogy megragattam a fésűm és kitéptem a hajam...najó megfésűlködtem, de mivel utálok fésűlködni, ezért ezt a szót használom.
Kiléptem a házból a hőségbe, feltettem a kalapom és elindultam. Igazi cowboy hely ez a város..imádom. Beléptem a kávézó ajtaján és a pulthoz mentem.
-Két kávét.-mondtam Adam-nek.
-Az egyiket elvitelre.-fejezte be a mondatom, én meg bólintottam.-mi van anyáddal?
-Semmi. Szabadságon van.
-Az jó.
-Áá miért csináljátok ezt?-kérdeztem.
-Mit?
-Tudod jól. Már három napja nem beszéltek. Olyanok vagytok mint az 5 évesek. Mind ketten makacsok vagytok mint az öszvér.
-Tessék itt a kávé-tért el a tárgytól.-nem kéne annyi kofeint igyál, nem is értem anyád hogy engedi.
-Köszönöm. Öhm, kérnék egy palacsintát is. Itt fogyaztom.-mondtam Adam meg nekiállt sütni.
Megettem a palacsintát, lassan megittam a kávémat, de Sebastian sehol sem volt. Csalódottan mentem ki a kávézó ajtaján.
-Jóreggelt-köszöntem a zöldséges néninek, aki adott nekem egy almát. Aranyos néni, mindig ad nekem valamit és elmondja, hogy egézségesen kell élni. Továbbmentem és hirtelen egy kis szellő felkapta a kalapom. Megfordultam, hogy elkapjam, de már valaki elkapta. Sebastian állt elöttem és nyujtótta oda a kalapom, én meg elvettem.
-Köszönöm.-mondtam mire ő biccentett és szivott egyet a cigijéből.
-Jobban vigyázhatnál a cuccaidra.
-Ez csak a szél volt nem az én hibám-néztem érthetetlenűl, mire előhúzott a zsebéből egy órát. Az én órámat.
-Ez meg hogy kerűlt hozzád?-vettem el.
-Tegnap hagytad a kávézoban.-húzta fél mosolyra a száját. Atya világ.
-Oh hát..köszönöm.-mosolyodtam énis el
-Te aztán tudsz hálálkodni.
-Hát akkor nem köszönöm.-mondtam durcáson, ő csak felnevetett és továbbment.-neked is szia-motyogtam magamban, majd én is elindultam haza.
Otthon összepakoltam holnapra és nagy meglepetésként ért, hogy a füzeteim megvoltak véve.
-Anyú, mikor vetted meg őket??-kérdeztem
-Nem én. Jane vásárolni volt és megkértem, hogy hozzon neked füzeteket.
-Jane néni itt volt?-Jane néni az én nagynéném.
-Igen, tegnap este, de te is nyugodtan meglátogathatod.
-Valamikor benézek hozzá.-mosolyogtam, majd felmentem a szobába és kicsit neteztem, zenét hallgattam, majd megnéztem, hogy mit írt Jason.
˝gyere le˝- az sms-t olvasva elindultam lefelé. Ahogy kiléptem az ajtón ő fogadott...cowboy kalapban. Nevetve néztem rá.
-Jack partit rendez-közeledett felém-el kell jönnöd.-tett rám is egy cowboy kalapot.
-Jason, hidd el meglesznek nélkülem is-mosolyogtam.-észre sem vennék, hogy ott vagyok.
-Ne beszélj hülyeségeket. Egy csomóan lesznek az osztályból. Sarah, ha nem jössz el a vállamon viszlek, mint a tegnap.-mondta én meg felnevettem.
-Hát jó.-mosolyogtam és ő is mosolygott....
-Nem!!-mondta anyám határozottan.
-Mrs.Blake, ez nem olyan megrészegedős buli, nem kell aggódnia, vigyázok Sarah-ra-könyörgött Jason.
-Sarah nem szokott ilyen bulikra járni.-mondta anyám.
-Épp ezért anya.-mondtam.-te is voltál ennyi idős.
-Tudom kislányom, de még sosem volt, hogy elmenj egy ilyen bulira. Agyon aggódnám magam.
-Anyu, el kéne fogadnod, hogy kezdek felnőni.-mondtam ki őszintén. Anyám mélyen elgondolkodott, majd Jason felé nézett.
-Nagyon vigyázz rá!-mondta neki, majd felémnézett-Meddig akarsz maradni?
-Háát őőő. Gondolom egész éjjel fog tartani. Mondjuk négy.
-Három.
-Rendben-vágtam rá egyből, hisz ez is nagy szó.
-Te meg hazakíséred!
-Természetesen-mosolygott Jason én meg a nyakába ugrottam.
-Megyek készülődni.-siettem fel a szobámba. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Nincsenek olyan ruháim amelyek jók lennének egy ilyen bulira, úgyhogy átsettenkedtem anyám szobájába. Elvettem egy rövidnadrágot és az egyik polóját, amit imádok és igérgeti amúgy is, hogy nekem adja. Bementem a fürdőbe, kifestettem magam (szempillaspirál, szájfény) és kitéptem' a hajam, de most teljesen. Igaz, hogy így már sokkal jobban nézett ki...hmm, elkéne kezdjek rendesen fésülködni. Tettem magamra egy kis parfümöt, felöltöztem és lementem.
-Wow. Jól nézel ki Sarah-mosolygott Jason.
-Köszi-mosolyogtam vissza rá.
-Ezek az én cuccaim.-nézett rám anyú.-voltak-húzta mosolyra a száját én meg odamentem és megöleltem.-Nagyon csini vagy, én nagy lányom.-suttogta a fülembe.
-Köszönöm anyú.-megpusziltam, majd felvettem a cowboy kalapot.-éééés, úgye a bakancsodat is ideadod?-vigyorogtam. Anyám sóhajtott egyet.
-Vigyed.-nevetett fel.
Felhúztam a pár bakancsot és indulhattunk is.
